Szolgálat

Játszóház a monori cigánytelepen | Szent Három Nap, Lelkigyakorlat fiatal felnőtteknek |
A szegedi közösség a hajléktalanokkal | Nevelés - nevelődés - belső növekedés

Játszóház a monori cigánytelepen

Az itt született gyerekek nem sok eséllyel indulnak neki az életnek, s már az iskolának sem. Nem szoktak otthon firkálgatni - jószerivel asztaluk sincsen, így nem gyakorolják be azokat a mozdulatokat, amelyek segítenék az írástanulásukat. Ingerszegény környezetben élnek, a szókincsük szegényes. Nem mesélnek nekik. Nincs játékuk, rajcsúroznak, ugrálnak, verekednek, de senkivel sem játszanak, tehát nem szoknak hozzá a szabályokhoz, együttműködéshez.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat integrációs programja keretében 2008 márciusa óta a Monoron élő Anikó Jkt és Mónika Jkt nővérrel játszóházat tartunk az itt élő gyerekeknek. Szentistványi Rita rscj

Szent Három Nap, Lelkigyakorlat fiatal felnőtteknek

Az egyházi év e legdrámaibb három napját már öt éve a Szegedi közösségünk a Katolikus Egyetemi Lelkészség tagjaival ünnepli. Az egyetemi lelkész, Pálfai Zoltán, és mi hárman közösen készítjük elő ezeket a lelkigyakorlatos napokat. Gazdagító lelki előkészület ez, mely négyünk számára a nagyböjt elején veszi kezdetét és tart a közös ünnepig. Ezekben a napokban megpróbálunk hitünk forrásához közelíteni és lehetőségeinkhez képest a maga teljességében, azt megünnepelni. Együttlétünk, a szeretet, az önátadás nagycsütörtöki megünneplése és szemlélése után a szenvedés pusztáján, a halál és a sír némaságán át vezet a feltámadás ujjongó, felszabadító Ünnepéig. E napok során lelki beszélgetésben, személyesen is kísérjük a résztvevőket, hogy a saját útjukat járhassák, a bennük történtekre reflektálni tudjanak.
A Szent Három Nap ismerkedési lehetőség a CSEND-del is: "A csend, a puszta az a hely, ahol szembesülünk belső ürességünkkel, elesettségünkkel, magányunkkal saját szívünkben. Itt fedezzük fel, hogy nem tudunk magunkon segíteni, hanem Istenre szorulunk. Aki ezzel az igazsággal szembenéz, belsőleg felszabadul, legyőzi a félelmet és örülhet létének, amelyet Isten napról napra ajándékoz neki." (A. Grün nyomán)

A szegedi közösség a hajléktalanokkal

Szerdánként a Karitász tea-járatával, Szeged különböző pontjain keresünk fel rászorulókat, hajléktalanokat, hogy zsíros kenyeret, teát ajánljunk nekik és időnket velük megosszuk, együtt legyünk. Amikor magunkat arról kérdeztük: Miért is látogatunk hetente egy délután-este hajléktalanokat? Többféle módon is megfogalmaztuk, ami bennünk mozog:

-Ők, a barátaim, a szegény emberek közel állnak a szívemhez.
-Velük akarok lenni.
-Nem is a kenyér és a tea, hanem az együtt töltött idő, a beszélgetés a fontos.
-Nem segíteni akarok, hanem jelen lenni. Nem vagyok szociális munkás.
-Meghallgatni őket, jelen lenni.
-Engedni akarom, hogy az ő életük szembesítsen. Szolidárisabbá szeretnék válni.

Nevelés - nevelődés - belső növekedés

AZ EMBER NEM TUD, NEM KOMMUNIKÁLNI. (Paul Watzlawick)
Kommunikálunk, de HOGYAN?

Ezzel a címmel indítottunk sajátélményű kommunikációs szemináriumot az elmúlt szemeszterben, egyetemisták számára.

Arra gondoltunk, hogy abból a gazdagságból, amit rendi és egyéb képzéseink során magunkba szívhattunk, szeretnénk fiatalokkal egyre többet megosztani. Meggyőződésünk, hogy minden kommunikáció, legyen az egymás, önmagunk, vagy Isten felé irányuló, azon múlik, hogy valóban jelen vagyunk -e abban, amit épp élünk. Odafigyelünk-e arra, akit épp meghallgatunk, vagy kimondjuk-e amit valóban fontosnak érzünk.

A csoportban közösen felismertük, hogy mennyire segít kapcsolatainkban a bizalom, a visszajelzés és az, ha időt szánunk egymásra. Gyakoroltuk hogyan tudjuk megfogalmazni érzéseinket, ráismertünk, hogy érzéseket kifejező szókincsünk bővítésre vár...

Nevelőként, mi ketten, azt tapasztaltuk, hogy a személyes növekedés (nevel-növel) megrendítő folyamatának lehettünk kísérői. Jóllehet, mi voltunk a kezdeményezők, de sokszorosan megajándékozottnak érezzük magunkat. E közös út által, mi is alakultunk, gazdagodtunk.

Éva rscj és Judit rscj